Dunhuangi tanulmányi kirándulás

 

2014 márciusában Mr. Chang Jiahuang művészúr, aki a dunhuangi modern barlangok központjának képviselője, meghívta a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárait és diákjait, hogy látogassanak el Dunhuangba a két fél közötti, művészettel kapcsolatos párbeszédek megindítására. Az út elsődleges célja a dunhuangi barlangok tanulmányozása (azon belül is legfőbbképpen az ismert Ezer Buddha barlangé).

Elhelyezkedése egy stratégiai pontnál, a Selyem út mellett található, mely a kereskedelem és a vallás meghatározó helyének számít a mai napig. Kultúrális és szellemi szempontból nagy relikvia. A 492 barlang és a barlangi szentélyek Mogaoban híresek szobrairól és falfestményeiről, melyek 1000 éves buddhista művészetet ölelnek fel.

2014 Szeptemberében a program sikeresen zárult. A csoport sok élménnyel és tapasztalattal lett gazdagabb, festményeik pedig megtalálhatóak az egyik dunhuangi barlangban. Két festmény jött létre, melyekből egyik témája a szecesszió, míg másiké a világ- vagy más néven életfa.

Dunhuangról:

Dunhuang a Góbi sivatag szélén, a mai Kína Gansu tartományának nyugati felén található. Az oázisváros nemcsak a Selyemút kereskedelmi karavánjainak volt fontos megálló helye, de a Belső-Ázsiából és Indiából érkező követségek útvonala is erre vezetett. A hittérítő szerzetesek és zarándokok is itt pihentek meg, vagy telepedtek le hosszabb-rövidebb időre.

A várost, mint helyőrségi központot, a Han-dinasztia nagy császára, Wudi alapította Kr. e. 111-ben, Kína nyugati terjeszkedésének biztosítására és a kereskedelmi útvonal ellenőrzésére. A várostól északra jelző őrtornyokkal megtűzdelt védelmi falat is építettek, amely Dunhuangtól nyugatra a Jade Kapuig (Yumen) terjedt. Később közigazgatási székhellyé is vált, s a város neve megváltozott: 622-től a XIV. századig Shazhou (a „Homok Városa”) volt, majd ismét visszakapta régi nevét. 786-848 között tibeti fennhatóság alatt állt, 1038-1227 között a tangutok birodalmához (kínai Xi Xia) tartozott. A hely jelentőségét az adta, hogy a Kelet-Turkesztán (a mai Xinjiang tartomány) felé vezető út Dunhuang közelében válik szét két ágra, hogy északról, illetve délről megkerülje a félelmetes Takla-makán sivatagot.

Dunhuangban már a Kr.u. negyedik században virágzó buddhista közösség élt. A kegyhely kialakulásában szerepet játszott az is, hogy az utazók itt imádkoztak, mielőtt nekivágtak a veszélyes útnak, vagy éppen megköszönték a szerencsés átkelést a homoktengeren. A várostól délkeleti irányban található a Mingsha Shan, azaz a Dörgő Homok Hegye. Ennek peremén húzódik az a hosszú sziklafal, ahol egy Yuezun nevű szerzetes — talán meditációra alkalmas nyugodt helyet keresve — 366-ban kivájta az első barlangot. Ezt ezer éven keresztül szinte megszakítás nélkül újabbak követték, és a kezdetekben csak szerzetesi lakóhelyként szolgáló barlangok később istentiszteleti célokra használt templomüregekké váltak. Ezeket már díszítették is, így alakult ki az Ezer Buddha barlangtemplomok (Qianfodong) néven ismert művészeti együttes, amelyet a máig fennmaradt 492 barlangban található 45 ezer négyzetméternyi falfestményével és több mint 2000 stukkó szobrával a világ legkülönlegesebb buddhista művészeti galériájaként tartanak számon.

 

Forrás: http://dunhuang.mtak.hu/hu/d.htm